Tettük a dolgunk, tanultunk, dolgozni jártunk, céget alapítottunk, családot neveltünk, lakást vettünk, legyintettünk, ha a fociválogatott megint kikapott, verset írtunk, ha tehettük külföldre is mentünk nyaralni és tanulni esetleg dolgozni. Beleszülettünk vagy belecseperedtünk a rendszerváltásba, és köszöntük szépen, hogy így alakult. Kaptuk.
Morogtunk, ha tönkretették a hivatalt, ahol a közt szerettük volna szolgálni, szencségeltünk, ha a cégünk elvégezte a munkát, de az állam nem fizette ki. Értetlenkedtünk, ha az EUs pályázatra csak rossz projekttel lehetett jelentkezni, autót vettünk, ha a MÁV végleg reménytelenné vált, betettük a pénzt az orvos zsebébe, mert tudtuk, hogy ára van, és a rendszertől nem kapja meg. Köptünk egyet, ha valaki meg akarta mondani helyettünk, hogy magyarok vagyunk-e, és négyévente elmentünk és behúztuk az ikszet, azok mellé, akikről feltételeztük, hogy a legkevésbé néznek hülyének.
Most hogy közelednek a választások, több százezrünkben tudatosult, hogy az elmúlt 20 év elkoptatta az összes politikai erőt, amely egy XXI. századi, magát magyarnak és európainak gondoló ember választása kapcsán szóba jöhet.
Az MSZP-SZDSZ koalíció cinikus, korrupt és gyáva kormányzása elrettentett mindenkit, aki hisz abban, hogy nem lopásból és sumákolásból kell megélni. A Fidesz nyolc éve tartó mindent zsigerből megvétózó, utcán hőbörgő, megváltóváró hisztériája miatt a párt szavahihetősége, vezetőinek és csinovnyikjainak gerince és beszámíthatósága kapcsán okkal merül fel a kétely a gondolkodó, emlékező és előretekintő polgárban. Az MDF 20 éve élő közvetítésben zajló önfeldarabolása és a „Normális Magyarország” szlogenje közti ellentmondás az elmúlt hetekben a túlhaladta a nézhető tragikomédia határait.
Az új aspiránsok közül a Jobbik vérfagyasztó, és a történelmi ismeretek teljes hiányáról (vagy tudatos negligálásáról) tanúskodó „válaszai” kapcsán az első dolog, ami az ember eszébe jut, az útlevél. Az LMP újdonsága és egyes megfogalmazott céljai (környezetvédelem, felelősség és együttműködés a közügyek területén) bizakodásra adnak okot, de egyértelmű globalizáció és tőkeellenes nyilatkozataik kétségbeejtő idealizmust tükröznek.
Másik csatornát néznek
Politikusaink, késhegyig menő harca, hogy ki mennyit lopott, ki hazaáruló, elmebeteg, mekkora autója van, vagy a szlovák-magyar veszekedés leginkább egy azték belvillongáshoz hasonlít a „Tollaskígyó” és a vetélytárs isten a „Füstölgő Tükör” feljebbvalóságáról 1520 körül, miközben Cortés épp kikötni készül.
Ma Európa és a világ olyan problémákkal kell, szembenézzen, mint
- a klímaváltozás (tök mindegy ki vagy mi okozza), és az ebből fakadó már javában zajló népvándorlás;
- a fejlett államokban megjelenő inaktív tömegek, akiknek a jogi helyzete nemsokára a XIX. eleji és a XX. század első felére jellemző társadalmi felfordulást fog okozni;
- Az energia készletek apadása, és az árak drágulása;
- A nemzetközi erőtér totális átrendeződése (aminek eredménye lesz, hogy Szlovákiát vagy Magyarországot testvérvárosként is ki fogják röhögni a kínaiak vagy Indiaiak);
- Európának a totális kiúttalanságban való olyan gyönyörű hanyatlást sejtető tespedése, ami utoljára Athénnak jutott osztályrészül.
Itt és most ki kell mondanunk, hogy késésben vagyunk. Egész Európa késésben van, de mi magyarok még azon belül is minősíthetetlenül állunk.
Szélsebesen rendbe kell tenni Magyarországot, működő állam és közigazgatást, egészségügyet, oktatást, hon- és rendvédelmet, közlekedési rendszert, élhető és érthető adórendszert kell létrehozni. Ezekre vannak működő példák, ehhez csak szándék, szakértelem és eltökéltség kell. Meg persze választói felhatalmazás, amit sajnos a pártok eljátszottak, mivel 1994-től csak ritka kivételként kezelték felnőtt emberekként a szavazókat. Ennek volt eredménye Tudjukki beszéde egy bizonyos tóparti üdülőhelyen, és ennek lesz eredménye az a mérhetetlen pofáraeséssel egybekötött őszinte elképedés, ami majd Harry Potter színvallásakor várható.
Amíg ez a rendbetétel nincs meg, esélytelen, a fontos kérdésekkel foglalkozni. Addig a cigányság integrációja reménytelen, a magyar gazdaság elérkezése a XXI. századba ábránd, az ország szegény régióinak felemelkedése olcsó kampányfogás marad. A széthullás, az elvándorlás, az acsarkodás és a polgárháborús állapotok viszont az egyre égetőbb jelenünkké lesznek.
Akinek inge, az öltözködjön már fel!
Az elmúlt hetekben-hónapokban egyre több emberrel találkoztam valóságosan és virtuálisan, aki e problémákat felismerte, és kétségbeesetten nézte a híradásokat, keresett egy értelmes szót, hogy „igen mi azok szavazatát várjuk, akik nem hiszik, hogy az egészségügyet vagy a BKV problémáit három hangzatos mondattal meg lehet oldani, nekünk erre átgondolt és ésszel felérhető, bár kissé hosszú és talán unalmas válaszaink vannak”.
Rossz hírem van, a 2010-es választásokon ilyen párt nincs. Elkurvult mind. Magától a 2014-es választásokon sem lesz. Nekünk kell elérnünk, hogy legyen.
Ez a blog azért jön létre, mert sokan vagyunk, akik tudnának tenni az országért, de undorunk van a politikától.
Fontos!
Nem párttagokat gyűjtök, hanem véleményeket és javaslatokat arról, hogy hogyan lenne jó nekünk húsz meg harminc év múlva is.
